SZOCIOPOLY 2.0
– érzékenyítő társadalmi társasjáték –
(Az Escargo Hajója Színházi Nevelési Szövetkezet előadása)
A Szociopoly egy egészen új, interaktív formát vezetett be a hazai színházi közegbe:
az érzékenyítő társadalmi társasjátékot.
A darab a mai magyarországi kistelepüléseken élő szegény családok életéről szól. A családok jövedelemre csak segélyekből, alkalmi vagy feketemunkából számíthatnak – ezekből a forrásokból kell valahogyan megélni játékosainknak. A játék konstruálta valóságban mindenki szegény lesz egy-két órára és a saját bőrén fogja érezni a kirekesztődés szorítását. A játék érzelmi energiáját használjuk arra, hogy a résztvevők átélhessék a munka, pénz és erőforrások nélküli mindennapi túlélés feszültségeit.
A falu lakói – akiket a nézők személyesítenek meg – döntéseket hozhatnak. Akarnak-e feketén dolgozni, befizetik-e a villanyszámlát, fordulnak-e uzsoráshoz kölcsönért? Ha egy játékos szembesül azzal, hogy milyen alternatívák közül választhat az, aki szegény, hogy mire is elég a segély vagy a családi pótlék, akkor van esélyünk arra, hogy az intolerancia helyett a szolidaritás irányába forduljon.
Az eredeti budapesti előadás traileréhez kattints a képre!
Játsszák: Bacskó Tünde, Fábián Gábor, Keresztény Tamás, Kocsis Zsófia
Írta és rendezte: Fábián Gábor
Bemutató:
Az előadás a Gyerekesély Közhasznú Egyesület támogatásával jött létre.
Az előadás 2016-ban elnyerte az Assitej Gyermek és Ifjúsági Színházi Szemle fődíját, az Üveghegy-díjat.
A galériához kattints a képre!
További információk:
Időtartam: 90-120 perc
Ajánlott életkor: 16 éves kortól
Ideális nézőszám: max. 60 fő
Technikai igények:
– játéktér: osztályterem méretű tér, 3 db asztal, 6 db karfa nélküli párnázatlan szék, tábla / flipchart, 2 db fogas, olyan padló, amire ragasztani lehet
– nézőtér: a nézők számának megfelelő mennyiségű szék a játéktábla négy sarkában elrendezve
– beépítés / bontás időtartama: 60 ill. 30 perc
„Nekem abszolút tetszett az előadás, és megdöbbentem azon, hogy nekünk milyen jó dolgunk van és mennyi esélyünk. Nagyon jól át tudtam élni a szegénység okozta érzéseket: mocsok, megalázottság… stb.”
„Eddig is tudtam, hogy léteznek ezek a problémák, de nem gondoltam volna, hogy ennyire mélyek. Örültem, hogy a csapatom túlélte. Egy rossz döntés és minden elbukik.”
„Nekem az tetszett a legjobban, hogy mennyire reális volt az egész. Minden így történik a való életben, ettől csak igazibb volt az élmény.”
„Nagyon jó koncepció nagyon profi megvalósítása volt. Megfelelő helyen és megfelelő humorral kezeltek adott szituációkat. Kellő mód mellbevágó volt, de nem ment el a polgárpukkasztás felé. A színészi játék és a reakciókészség nagyon magas színvonalú volt.”
